Interlude

Képzeld el, hogy minden nap ugyanolyan, semmi komoly nem történik: felkelsz, iskolába jársz, dolgozol, szórakozol, találkozol a barátokkal, s másnap minden kezdődik újra. Már-már hiányzik a változás, szinte minden tökéletes. Egyedül csak az álmaid rosszak, amelyek mélyen legbelül olyan érzéseket keltenek, amit nem tudsz feledni. Talán tudomást sem kellene venni róluk, s élni tovább a mindennapokat, mert ez az álombeli világ félelmetes? De a rémálmok folytatódnak… már túl késő. A kétkedés magvai, amelyeket egy másik világ emlékei szórtak szét, növekedésnek indultak. Hiába próbálod kigyomlálni, mindig marad egy tő, ami újabb magvakat terem. A különös álmok miatt fáradtan kelsz, értelmét veszti az ébrenlét és az alvás, a határvonalak elmosódnak, a rossz érzések már nappal sem hagynak nyugodni, s felteszed a kérdést: talán az álom a valóság, s a valóság csak álom? Aztán mégis elhessegeted a gondolatot, hisz minden rendben van, csak a fáradtság miatt gondolsz ilyen furcsaságokra. Alszol egy jót, s többé eszedbe sem jutnak ezek a dolgok.

Azonban egy reggelen találkozol „valakivel”, ami mindent megváltoztat. Szinte érzed a reggeli zsúfoltságban a jelenlétét, mindenki eltűnik, s teljes csend vesz körül. Először kétségbeesetten fordulsz körbe, mert megrémít az egyedüllét. Eszedbe jut a félelem, amit az álmaidban éreztél. De valami más is jelen van, tekinteted megakad egy ponton, s meglátod „őt”: mintha a remény halvány sugarai tükröződnének szemében. Mikor jelenléted észrevéve rád emeli szemeit, mintha saját érzéseid megtestesülését látnád viszont meglepett tekintetében. Mire feleszmélsz már újra a megszokott valóság vesz körül, s fogalmad sincs róla, hogy mindez valójában megtörtént, vagy csak a képzeleted játszott veled. Éjszakánként a rémálmok tovább folytatódnak, de az álmaidban rejtőző félelmek ködös sötétségében is feltűnt az a halvány reménysugár, amit láttál. Többé már nem menekülsz az álmok által felszínre hozott emlékek elől, nem próbálod elfeledni őket. Szemeiddel lassan látni kezdesz, nem csak nézel. Olyan mintha Pandora szelencéjét próbálnád felnyitni, s közben az összes félelmed elszabadulna. Vajon képes vagy-e szembenézni ezekkel a félelmekkel, amelyek lerombolják a tökéletesnek hitt világodat? Pusztulást vagy reményt hoz a tekintet, amely megérintett? Merre vezetnek a remény sugarai a sötétségen keresztül?

Az előbb felsorolt gondolatok jutottak eszembe az anime kapcsán. Sci-fi köntösbe bújtatva tárja elénk az emlékek erejét, az emlékeinkhez való ragaszkodást, a fájdalmas emlékektől való szabadulási vágyat, a feledést. Gyakran saját álomvilágokat kreálunk, s elhitetjük magunkkal, hogy tökéletes az életünk. De legbelül mindig ott motoszkál a kétely. Mindenkiben ott rejlik Pandora szelencéje, valaki inkább lezárva tartja, míg mások kinyitják azt. Hogy melyik a helyes döntés… Erre mindenkinek saját maga kell megadnia a választ. Nekem ezért nagy kedvencem.

Az anime alapja egy visual novel játék (nem hentai), amelyet egy 3x40 perces OVA-ba próbáltak belesűríteni, véleményem szerint sikerrel. A viszonylagos rövidsége miatt számtalan kérdés megválaszolatlan marad, illetve a néző fantáziájára bízza, de éppen ezzel fokozza a hangulatot.

Minden rész elején, s végén – az ending zenéje után - egy-egy szereplő által előadott „közjátékot”, monológot láthatunk. Az ending zenéje sokakat valószínűleg idegesíteni fog, de aki végignézi mindhárom részt, s értelmezi kicsit a dalszöveget, az megérti, hogy mit akar kifejezni. Aki végképp nem bírja meghallgatni annak javaslom, hogy „tekerjen” a végére, mert a monológok nagyon fontos utalásokat tartalmaznak. Maguk a „közjátékok” is először értelmetlennek tűnhetnek, de a 3. rész végére világossá válik jelentésük. Az animét többször megnézve is találhatunk olyan momentumokat, amelyekre első megtekintés alkalmával fel sem figyeltünk. A háttérzenék, hanghatások remekül illenek a történethez, megteremtik az egyes jelenetek atmoszféráját.

Negatívumként sokan kiemelik az egy-két helyen felbukkanó fan service jeleneteket, de szerintem a mennyiségük elviselhető, s nem rontja az összhatást, inkább szokatlannak hat, kis komolytalanság a komoly mondanivalóban. Ha valaki nem szeret a sorok között olvasni, valószínűleg egy közepes sci-finek fogja titulálni, s egy bizonyos kultuszfilmhez fogja hasonlítani. Legalábbis ezidáig ezt tapasztaltam. Hátha valaki másnak is megtetszik a történet. Igazán este érdemes megnézni, mikor már csend van körülöttünk, mert nem egy egyszerű darab. Akinek van kedve, a játékot is érdemes kipróbálni: rengeteg nyitott kérdésre is válaszra lelhetünk benne, valamint az időkeret miatt kimaradt alternatívákat is megismerhetjük.

Készítette: Vmcsakjo